A belénk zárt érzéseket néha ki kell mondani
A szívünk sokszor olyan, mint egy bezárt bódé. Először intenzíven a kamaszként küzdünk meg érthetetlen, mélyről feltörő, kínos, kezelhetetlen érzésekkel. Kamaszkorban a fordulópontok, az első nagy tapasztalások, átrendezősek időszakában kegyetlenül kaotikus minden. Egy olyan könyvet mutatok, melyben őszinte, kitárulkozó kamaszmonológokat olvashatsz. Némelyikben egészen biztosan egykori, vagy jelenlegi önmagadra ismerhetsz.
Mikor először átlapoztam Linn Skaber A szívem egy bezárt bódé című könyvét, elidőztem minden illusztrációnál, mert a szürreális elemekkel dúsított arcok mindegyike már magában elmesél egy történetet, érzést. Lisa Aisato képei lélegzetelállítóak, sokszor könnyfacsaróak is.
Pár történet után érzetem, ahogy előkukucskál belőlem egykori kamasz önmagam. Visszatértem régi gyerekszobámba, az álmaim és a vágyaim, a kérdéseim és a tipródásaim közé.
A legrázósabb, a legszenvedélyesebb, a legnehezebben érthető életszakaszok éledtek újra a könyv olvasása közben.
Énkeresés, önismeret
A családról, a felnőtté válásról, az identitáskeresésről, a test megváltozásáról és a szexuális érésről szóló novellák, versek, gondolattöredékek felnőttként is nagyon elgondolkoztatóak. Olvasás közben az ember szinte újra az az énkereső, világot és felnőtteket megérteni vágyó lélek lesz, aki a tizenéveskorában volt. Kamaszoknak pedig olyan lehet olvasni ezeket a sorokat, mintha belelátnának pár hasonló korú társuk naplójába, és mintha valaki az ő nevükben szólna, róluk írna.
Változások, fordulópontok
Linn Skaber norvég író, színész, komikus sok kamasszal beszélgetett, hogy fiktív monológjaival megragadhassa ennek az izgalmas, kínlódásokkal, kételyekkel, hormonális változásokkal teli időszaknak a báját. A tizenéves fiatalokkal töltött idő alatt összegyűjtött néhány nagyon erős, lélekbe találó történetet, gondolatot.
Mindig más fiatal szemszöge érvényesül, más bőrébe bújhatunk. Van, aki képtelen feldolgozni, hogy a szülei szétmentek, van, aki a szorongásáról mesél, olyan is, aki az álszent, idegesítő nagybátyját osztja ki képzeletben.
A kamaszok sérülékenysége, izgatottsága, világmegváltó szándéka, és tompa szomorúsága is megjelenik a szövegekben.
A kedvencem
Kifacsar, felszabadít ez a vers, ami a képpel együtt érint meg igazán, így azt a vers mellé tettem.
Apa
Apa.
Tartanál egy kicsit?
A karjaidban.
Így
Ahogy szoktad,
amikor kisebb voltam, és könnyű volt felemelni,
könnyű kezelni,
könnyű szeretni,
és csak átölelni kicsit
óvatosan.
Az arcod az arcomhoz ér, és az éj mégsem veszedelmes.
Így vigyél,
és akkor mindketten elfelejtjük,
hogy lassan már túl nehéz vagyok ahhoz,
hogy a karjaidban tarts.
Szerző: R. Szabó Zsuzsa
Ha tetszenek ezek a sejtelmes, álomszerű képek, akkor a grafikus további munkáit itt tudod megnézni: www.aisato.no
A szívem egy bezárt bódé könyvet itt tudod elérni a kiadó honlapján: www.scolar.hu
Ezeket a cikkeimet is Neked ajánlom:
