Egy árva cica és egy depressziós férfi barátságáról
Egy férfi épp felkötni készül magát otthonában, mert csendes depressziója már régóta fojtogatja. Egy kóbor cicus pont arra jár és az ablakon keresztül egyenesen a férfi szemében néz. Két lélek kapcsolódik egymáshoz váratlanul, egy abszurd szituációban. Ember és macska sorsa ezután összefonódik.
A macska és az öngyilkosságra készülő férfi barátságának története a depressziót egy egészen sajátos nézőpontból, felfogással mutatja be. Frankie – Egy rendkívüli barátság története könyv mindent a cica szemszögéből láttat: az emberi társadalmat, az előítéleteket, az ítélkezést, a fogyasztói kultúrát és a mentális betegségeket.
Néha tényleg tanulnunk kell az állatoktól: ez jutott eszembe a könyv olvasása közben. Meg még az is végig ott zakatolt bennem, hogy a depresszió mennyire sunyi, letaglózó és kevéssé értelmezhető lélekgyilkos. Kiszívja az ember életenergiáját, demotiválttá tesz.
Gold depressziós, lemondott az életéről, nem találja a helyét a világban a terhesen meghalt felesége nélkül. Kötelet teker a nyaka köré, hogy kilépjen az életéből, ám a kíváncsi kóbor kandúr azt hiszi, hogy a madzag afféle emberjáték. Merthogy a cica játékot lát abban, amiben az ember gyilkos eszközt. Máris itt az első groteszk elem a regényben.
A cica jelenléte megzavarja az öngyilkosságra készülő férfit, Goldot, és ki akarja iktatni ezt a zavaró elemet. Ám hamar megbánja, hogy megsebesítette a szőrös kis szemtanút. Innentől nincs visszaút, a macskát meg kell gyógyítani, gondoskodni kell róla. Gold így Frankie cicával új életfeladatot kap egy furcsa véletlen folytán.
A Jochen Gutsch és Maxim Leo regénye az életigenlésről szól, miközben a depresszió szomorú arcát is bemutatja. Mindent egy kóbor macska zöld szemein át látunk, aki már kiskölyökként szembesül az emberi kegyetlenséggel, akinek a barátai közt gazdátlan túlélők és nagyon öreg kutyák is vannak, és aki egyszerűen képtelen megérteni, hogy hogyan lehet lemondni az életről.
Kedvenc részem a könyvben az, amikor a cicus az élet értelmét a szószokon keresztül próbálja megragadni. Gold a kandúrkája eszmefuttatásának hatására felelevenít egy közös étkezést a feleségével, amiben a szósznak is szerepe volt. Talán elkezdi kicsit érteni, miről beszél neki a macska. Igen, beszélgetnek, mivel a cica tud ember nyelven!
Közös életük során megtanulnak egymáshoz alkalmazkodni, megismerik egymás látásmódját, életfilozófiáját, és mi, olvasók Frankie múltját is.
Szeretem a cicás könyveket, és az egyéni hangon elmesélt történeteket is. Frankie bár egy szeméttelepen egy nagy rozsdás kádban élt a hegytetőn, a Nagy Út végén, végül egy puha ágyban nyalogathatta csapzott szőrét. Ami megható volt, hogy a kádhoz olykor visszavágyott, vissza is ment, mert az, ahonnan jöttünk, ahol túlélni tanultunk, sosem felejthető!
Megosztanék egy számomra kedves idézetet a regényből:
Ezt Frankie egyik legjobb barátja, lelki vezetője, az öreg, bölcs tacskó mondja:
" Tudnod kell, hogy az emberek kiszámíthatatlanok és szeszélyesek. Az első embere egy lapáttal félholtra vert engem. Elveszítettem egy lábamat. A második emberem, Adam úr magához vett. Egy haszontalan, háromlábú tacskót, amelyik már nem tud bejutni borzüregekbe. A házban ölben vis fel a lépcsőn, a születésnapomon még dalt is énekel nekem. Borzalmas hangja van, tiszta szerencse, hogy én már félig süket vagyok. Nincs azonban jobb ember, és én mindenkit megharapnék, aki bántani akarná. Már ha még meglenne az összes fogam. Fontso, hogy megfelelő embert válasszunk magunknak, Frankie."
A történet nem ér véget, mert az olvasó magában még biztosan folytatja.
Írta. R. Szabó Zsuzsa
Bandzsi cicám a könyvvel:
Ha megtetszett a könyv, itt tudod megnézni: https://www.kossuth.hu/konyv
Kóbor cicus és életválságban szenvedő férfi váratlan találkozásáról szóló másik, nemrég olvasott könyvet is szeretettel ajánlok:
https://www.hellocoolmagazin.hu/l/a-maganyos-ferfi-eletet-egy-pimasz-macska-mentette-meg/
