Pánikrohamot lehet kapni a reménytelenségtől?
Néha keserűen és váratlanul csap le az emberre a felismerés, hogy nem azt az életet éli, amire vágyott. Van, amikor évekig gyötrődik valaki amiatt, hogy kilépjen-e a kapcsolatából, váltson-e munkahelyet. És vannak, akik döbbenten jönnek rá, hogy szinte alig látszódnak a saját életükben. Ughy Szabina Az átlátszó nő című novelláskötetében olyan nőkről mesél, akik már nem látják magukat szépnek, értékesnek, szerethetőnek. Valamit azonban mindegyikük megüzen nekünk.
Lélekpusztító közöny
Az átlátszó nő első, címadó története egy anyáról szól, akit zavarba ejtően bámul egy idegen férfi a tömegközlekedésen. A nő úgy érzi, nincs rajta mit nézni, hisz még a férje számára is láthatatlan. Ez a jelenet ösztönzi arra, hogy bátran szembenézzen férje mélységes közönyével és kihűlt házassága menthetetlenségével. Kilép, és újra meglátja magát: egy profi fotóssal készíttet képeket, s a képsorozatán épp olyan nő néz rá, amilyen lenni akar, akire jó ránézni. Az ezt követő novellák legtöbbjében jelen van a gépiessé vált élet szomorú felismerése. Pár kedvencemet kiemelném a kötetből.
Depresszió
A Hány liter víz van az óceánban? című novellában egy gyerekkori traumákat hordozó nő túlságosan sokat mereng az élet értelmén, és a szakemberek, pszichológusok, pszichiáterek sem tudják kirángatni apátiájából. Antidepresszánsai tartják őt a felszínen, és a kutyája, akit le kell vinni sétálni. Ez a kis állatka lesz az oka annak, hogy nem hagyja el végzetesen magát. A nyüszögő kisállat az, akire vigyázni kell, ha már önmagára aligha tud.
Pánikroham a kilátástalanságtól
Ennek a novellának a hangulata és szereplője adta a cikkem címét, mert az jutott eszembe a sztorit olvasva, hogy a kilátástalanságtól is lehet pánikrohamot kapni. A novella címe: Én vagyok az a nő pedig egy önismereti játékot juttat eszembe. Milyen sokat elárul a nőről az, hogy miként fejezi be ezt a mondatkezdeményt, milyen definíciót, jelzőket, jellemzőket aggat magára!
A főszereplő a kórházi váróteremben konstatálja, hogy már nem otthon van. Hogy miként kerül ide, azt lassan kibontja, elmeséli nekünk. Szívrohamnak hitt pánikroham. Egyszerre szánalmat és szomorúságot generál az olvasóban, hogy a nő most végre érdekesnek és fontosnak érezhette magát, mert két mentős vitte le a karjaiban az emeletről és szirénázva hozta be a mentőautó.
Az éjszakai műszak
Ez a novella azért maradt meg bennem, mert Anna néni öregen, a kórházban egy ápolónőnek vallja meg, hogy élete jelentős részét nem önazonosan élte le, és hogy mint egy báb, úgy tette a tennivalókat. Nagy katartikus pillanatai is csak ritkán voltak, és itt, a halál árnyékában, jobb ezeket kimondani. Kezei és teste ösztönösen látta el a napi feladatokat, s egy idő után már fel sem ismerte, hogy ezek a testrészek hozzá tartoznak. Lassan így jött rá, hogy nincs a dolgoknak mélyebb, de még felszínes értelme sem. A víz közegében, egykori kedves sportjának hódolva azonban egy-egy pillanatra megtelt minden színekkel, zsizsegéssel. Mit ad és mit vesz el Anna néni életéhez/életéből a víz, derüljön ki a novellából.
A novelláskötet legmegnyugtatóbb, egyben legszívfacsaróbb gondolatát egy nagyon beteg gyermek mondja ki nekünk:
"Van néhány pillanat az életben, ami mindig jelen idejű, ami, mint egy útjelző, ott van, megtartja az egész életünket."
A könyv írójáról
Ughy Szabina (1985) Bella István-díjas író, szerkesztő, irodalomteraputa. Korábban két versesköte (Külső protézis, 2014, Séták peremvidéken, 2015) és egy regénye (A gránátalma íze, 2018) jelent meg.
2008-tól kezdve rendszeresen publikál verseket, prózai szövegeket, recenziókat, beszámolókat, interjúkat különféle folyóiratokban, hetilapokban. Verseit évek óta beválogatják Az év versei és a Szép versek antológiákba. Műveit angol, bolgár, orosz, olasz, spanyol nyelvekre fordították le.
A Pázmány Péter Katolikus Egyetemen diplomázott magyar-újságírás szakon, de emellett elvégezte a Lacfi János és Vörös István vezette Kreatív írás speciálizát is. 2011-ben egy évet Erasmus-ösztöndíjjal Szicíliában, Cataniában töltött, ahol film- és irodalomtörténeti kurzusokat hallgatott.
2013-ban Bach Máté fotóssal közösen létrehozta A pesti nő oldalt, ahová Budapesten élő nőkkel készített interjúkat több mint két éven keresztül.
2018 óta a Móra Kiadó irodalmi szerkesztője. Emellett közel öt éve vezet irodalomterápiás önismereti csoportokat Budapesten és Brüsszelben.
A cikket írta: R. Szabó Zsuzsa
